Na igen. Minden csoda három napig tart. Hát, ez éppenséggel még addig sem. Másnap természetesen nem keresett és ez még nagyon sokáig így is maradt. Persze akkor sem tudtam befogni a lepcses számat és az egész baráti társaságomnak elpletykáltam a dolgot. Naná, hogy visszajutott hozzá. Én nem tudom, hogy mégis melyik felmenőmtől örököltem ezt a szószátyárságomat, de ha van élet a halál után megkeresem és jól tarkón csapom egy szívlapáttal.
Szóval, mivel pletykáltam, ezért mindenki úgy érezte, hogy köze van az életemhez és jöttek a "jobbnál-jobb" tanácsok az idősebb barátnőktől, akikre felnéztünk azért, mert ők már nagy, okos 16 évesek voltak. Egytől egyig mindegyik azt tanácsolta, hogy feküdjek le valakivel, aminek az ő nézetük szerint három pozitív következménye is lehetett volna. Az első, hogy rájövök, hogy van jobb "Zs."-nél és ő nem is olyan nagy szám. A másik, hogy kiszeretek belőle és lezáródik ez az évek óta tartó huzavona. A harmadik pedig egész egyszerűen az volt, hogy féltékennyé fogom tenni vele.
Mondanom sem kell, hogy egyik sem jött be. Igen, valóban megpróbáltam lefeküdni egy másik sráccal, de azt az emléket az agyam törölte is és már nem is jegyzi. Nem a gyerekkel volt a baj, sokkal inkább azzal, hogy én iszonyat szerelmes voltam "Zs."-be és nem tudtam elviselni, hogy más érjen hozzám. A sírás kerülgetett. Az ami - állításuk szerint - bejött az idősebb barátnőknek, nálam csődöt mondott.
Belekezdtünk ugyan a dologba, de mondtam neki, hogy hagyja abba, mert nekem ez nem megy. Megértette és nem is próbálkoztunk többször.
Ekkor jött a tombolós korszakom. Lógás a suliból, cigizés, ivás, pasizás. Persze "odáig" sosem jutottam senkivel, sőt a csóknál több senkivel nem volt, mégis minden velem szembe jövő fiúnak a szájában kötöttem ki. Egészen addig ment ez így, amíg "Zs" rá nem jött, hogy kilehetne többet is hozni ebből a helyzetből...
És ekkor kezdődött az az időszak, amit egészen egyszerűen csak a "szívatás korának" hívok. Egészen egyszerűen, mai eszemmel már úgy definiálnám, hogy "összejártunk dugni". Felesleges szépíteni, mert így volt...
Emlékszem, a legtöbbször a kocsinkba lopóztunk be, ami ott állt az udvaron, "letudtuk", aztán mentünk vissza bulizni. Őszintén megmondom, ha én ezt hallanám most egy lányról az első gondolatom az lenne, hogy "kurva"... És igen, minden bizonnyal én is megkaptam ezt a jelzőt. Éppen csak arról feledkeztek meg az emberek, akikhez ilyen-olyan módon, féligazságokkal tarkítva eljutott a sztori, hogy én mindent, amit tettem csak vele és csak szerelemből tettem. Nagyon sokáig tartott ez az "összejárós" időszak, januártól egészen augusztusig, az utolsó pár hónapban pedig már odáig fajult a dolog, hogy a házunkba is bejárt és eljátszotta még a családom előtt is, hogy együtt vagyunk. Én kis naiv pedig valóban úgy is gondoltam, hogy együtt vagyunk, vagy legalábbis hamarosan együtt leszünk. Hát, mi tagadás. Várhatóan rohadt nagyot tévedtem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése