A nagybetűs első

Furcsa, de amikor valamit igazán, tiszta szívből akarsz olyan, mintha még az univerzum is megsegítene abban, hogy elérd a célodat és mindet úgy rendez, hogy a te malmodra hajtsa a vizet. Legalábbis, te ezt így gondolod abban a pillanatban, amikor beteljesülni látszik az, amit mindennél jobban óhajtasz - még akkor is, ha idővel rájössz, hogy életed egyik legnagyobb hibáját követted el.Tudtam, hogy január 28-án, szombaton egyedül leszek otthon és mi fordulhat meg ilyenkor egy őrülten szerelmes tini fejében? Igen, pontosan "az". Valamiért volt egy olyan tévképzetem, hogy ha "bebizonyítom", hogy mennyire szeretem őt, akkor majd jobban fog akarni engem. Hihetetlen mennyire tudatlan és éretlen voltam. 

Ekkor azonban örültem a nagy lehetőségnek és minden összejönni látszott. Aztán csakhamar egy világ dőlt össze bennem, mikor ránéztem a naptárra. "Meg fog jönni". Na igen, a nők nagy ellensége, amikor tervezgetni akarnak valamit. Mert az élet sajnos nem egy romantikus film, hogy a főhősnő sosem menstruál az ominózus pillanatban. Kiszámoltam, hogy ha még egyetlen napot sem késik akkor is a 4. napba leszek szombaton, ami viszonylag jónak ígérkezett.

Én nem tudom, hogy a testem mit művelt, de szombat estére valóban elmúlt - legalábbis szerintem. Erre azóta sem tudtam rájönni. Iszonyatosan lázban voltam egész nap, mert biztos voltam benne, hogy a szerencse az én oldalamon áll. És meg is érkeztünk az első dologhoz, amit azóta elvesztettem: a happy end-be való feltétlen, megkérdőjelezhetetlen bizalom. Fel sem merültek bennem olyan kérdések, hogy "mi lesz ha...". Ezt a kifejezést nem is ismertem. Minden bizonnyal ez az akkor még mindig bennem élő gyermek bizalma és feltétlen hite volt. 

Már akkor mondtam az ismerőseimnek, hogy "ma meg fog történni", amikor még csak a kocsmába sétáltunk. Természetesen csak nevettek és egyik sem hitt nekem, vagy csak pusztán hülyének néztek, ennyi idő távlatából ezt már nehéz megmondani. Rögtön itt a második lecke. Már akkor is túl könnyedén bíztam meg az emberekben és osztottam meg másokkal a magánéletemet. Ebből később - a mai napig - sok problémám lesz, de ne szaladjunk ennyire előre. 

Szóval, felmentünk a kocsmába és ott volt "Zs." is. Nem hiszem, hogy sokat teketóriázhattam és még azt sem gondolnám, hogy velem voltak a legjobb barátnőim, vagy legalábbis nem emlékszem rá. Az egész, ami a kocsmában töltött időből megmaradt, hogy odaküldtem egy postást - ha minden igaz a már korábban említett "szomszéd fiút" -, hogy mondja meg a barátjának, "én ma le akarok feküdni vele". Senki meg ne kérdezze, hogy honnan a fenéből volt ehhez bátorságom, mert fogalmam sincs. Csak abban az egyben vagyok biztos, hogy sok mindent megtennék azért, hogy újra ilyen bátor legyek, mint akkoriban voltam. 

A felelt csakhamar meg is érkezett "jöjjön ide, aki ezt üzente". Szemrebbenés nélkül álltam elé és mondtam a szemébe. Nem érdekeltek a következmények, egyszerűen csak kimondtam, amit a szívem diktált. 

A következő emlékképem már az, hogy kettesben sétálunk a házunk felé és nyomatékosítom benne, hogy én még szűz vagyok, amivel természetesen tisztában volt, de azt mondta, nem bánja. Itt elhomályosul az emlék, gondolom az agyam törölte a számára jelentéktelen részleteket. Azt sem tudom, hogy hogyan jutottunk be a házba, a következő emlékfoszlány már csak az, hogy a szobában vagyunk...

Akármilyen furcsa, nem estünk egyből egymásnak. Éppen Akcent - Kylie száma ment az mcm-en, amikor bekapcsoltam a tévét. Akkoriban az volt a kedvenc számom és ezt jelként értelmeztem, hogy jó az, amit tenni készülök és az univerzum támogatását, egyfajta rábólintását véltem felfedezni abban, hogy ez a zene szólalt meg. 

Lényegében meg sem tudnám mondani, hogy mennyi ideig tartott az "előjáték" része, mert én ténylegesen szűz voltam, ami az én olvasatomban azt jelentette, hogy hozzám fiú semmilyen módon nem ért. Számomra ismeretlen volt a petting fogalma, hiába csinálta "mellettem" pár barátnőm, nekem nem volt semmilyen tapasztalatom a csókon kívül. 

Van pár emlékképem az elejéről, de mivel nem pornó blogot kívánok írni, ezt inkább nem részletezném. Két dolog van, amire azonban mindig tisztán fogok emlékezni. Az egyik az a semmihez sem hasonlítható fájdalom, amit éreztem. Mintha ketté akarnának szakítani. A lábaim remegtek és legszívesebben azon nyomban befejeztem volna az egészet egyfajta "kellett ez neked?" érzés volt bennem, de elhessegettem, mert addig is azzal voltam, akit mindennél jobban szerettem. Mentségére szolgáljon, hogy tényleg figyelt rám és annak ellenére, hogy ekkor még semmit nem érzett irántam (hupsz, spoiler) igazán gyengéd és figyelmes volt. Tényleg figyelembe vette, hogy szűz vagyok. A másik dolog, amit sosem fogok kiverni a fejemből az az, hogy mennyire felelőtlenül viselkedtünk. Ugyanis időközben valahogy elhagytuk az óvszert. Nem tudom milyen egy szűz lánnyal lefeküdni, lehet, hogy ez mással is megesett, de az is lehet, hogy csak mi voltunk szerencsétlenek. A srác egyébként nagy Casanova volt a maga idejében, aki elég sok lányt fektetett a hátára, szóval ha valaki béna lehetett, az csak én voltam. Lényeg a lényeg, rávett - igazság szerint nem kellett sokáig győzködnie -, hogy folytassuk gumi nélkül, mert ő úgy jobban szereti és annak ellenére, hogy tökéletesen tisztában voltam a szexuális kapcsolat minden lehetséges következményével belementem. Nem azért, mert tudatlan voltam, hanem azért, mert olyan szinten bíztam benne, hogy ha azt mondta volna, hogy a vonat nem vágja le a fejemet, ha a sínre fekszem, azt is elhittem volna neki. Végül - hogy megnyugtassak mindenkit - tényleg nem lett a dologból semmi "baj".
S, hogy miért bántam meg? A válasz egészen egyszerű. Ez az a dolog, amit csak egyetlen egyszer lehet "elveszíteni" és soha többet nem jön vissza. Nem lehet újra átélni. Ez az a bizonyos pont, amikor az ártatlan lány nővé válik, belép egy új létezési formába, még ha ezt a felelőtlen tinilány nem is realizálja. Ezt a dolgot, pedig érdemes egy olyannal átélni, akivel együtt vagyunk, akivel minden félelmünket, minden vágyunkat, kérdésünket meg tudjuk beszélni. Hát, ez nekem nem így volt. Ugyanakkor, ha valami jót is szeretnék látni a dologban - márpedig szeretnék - annak adtam oda magamat, akit a világon a legjobban szerettem, ezt pedig nem mindenki mondhatja el magáról.