Akkoriban a vodafone-nak volt egy olyan szolgáltatása, hogy minimális pénzért nagyon sok ingyen sms-t kaphatott az ember. Ilyen előfizetése volt "Zs" legjobb barátjának és munkatársának. Az ő számáról kaptam egy sms-t, de "Zs" küldte. A buszmegállóban álltam, vártam a 2:20-as buszt, hogy hazamenjek az iskola után. Ennek a dátumát még mindig pontosan tudom, október 26. Az sms valami olyasmit tartalmazott, hogy menjek el a kocsmába aznap, ha ráérek, mert szeretne velem beszélni. Nem tudtam, hogy miről lehet szó, de mélyen legbelül sejtettem. Vagy legalábbis el akartam hinni, hogy az imáim meghallgattattak. Szóval fogtam magamat és fapofával besétáltam a kocsmába, eljátszva az érdektelent, miközben a torkomban dobogott a szívem. "Zs" a pult mögött állt, a haverja pedig a pult előtt szorosan a fal mellett foglalt helyet egy bárszéken. "Zs" közölte, hogy szeretne komolyan együtt lenni velem, amitől elakadt a szavam. A végtelen öröm és a rettegés vegyes kavalkádja árasztotta el a szívemet. Örültem, mert erre a mondatra vártam egész végig, mégis rettegtem attól, hogy csak szívatás az egész és ki akar figurázni és újfent csak meg szeretne szívatni, vagy csak a testemet akarja, engem nem. Tettem a meghódíthatatlan jégkirálynőt, motyogtam össze vissza olyasmiket, hogy "nem is tudom", "nem biztos, hogy ez jó ötlet", "ezt még át kell gondolnom", a belső hang a fejemben pedig szüntelenül azt visította, hogy "igen, igen, igen".
Végül "I", "Zs" haverja segített megtörni a feszült és kínos szituációt. "Zs" zavartan valami olyasmit dadogott, hogy "hát ha nem, hát nem", de "I" ügyesen mentette a helyzetet. Biztatott, hogy próbáljuk meg, így végül én is összeszedtem magamat és rábólintottam de, hogy ne érezze azt, hogy megfojtom a ragaszkodásommal, egyből haza is indultam. Nem akartam rajta csüngeni. Próbáltam mindent jól csinálni és figyelni arra, hogy ne kövessem el újból azokat a hibákat, amelyekről tudtam, hogy zavarják őt. Október vége volt, de a nap még mindig fényesen ragyogott, amikor tekertem hazafelé a a biciklimen. Sosem fogom elfelejteni azt az érzést, amit akkor éreztem. "Zs" barátnője vagyok, "Zs" barátnője vagyok. Még fel sem fogtam az egészet és még saját magam előtt is zavarban voltam.
Emlékszem az első együtt töltött napunkra, mint "egy pár". Sosem jártam korábban a házukban. Nem beszéltem a szüleivel, most pedig hirtelen minden a nyakamba szakadt de édes teher volt.
Sosem felejtem el, azt a pillanatot sem, amikor először szerelmet vallott nekem. Feküdtünk a szobámban és zenét hallgattunk a kis csöves számítógépemen, mert meguntunk játszani a Madagascarral. Mivel ő Romániában született és a rokonai is ott éltek nagyon sok román zenét hallgatott, sokat járt oda bulizni. Ezért megismertetett engem egy csomó román zenével. Éppen Dj Project, Privirea Ta című száma ment, amikor ránéztem és láttam, hogy könnyes a szeme. Ez körülbelül akkor lehetett, amikor egy hónaposak voltunk. A gyomrom egyből görcsbe rándult. Tudtam, hogy az első szerelme Romániában lakott és azt is tudtam, hogy nagyon sokáig szerette azt a lányt, de a távolság és a szülői nyomás elválasztotta őket egymástól. Így azt hittem, hogy őrá gondol. Engem is a sírás kezdett el kerülgetni, talán el is sírtam magamat, amikor rám nézett, a tenyerébe fogta az arcomat és kimondta a bűvös szót, amiről még álmodni is csak néha napján mertem: "szeretlek". Na, ekkor már határozottan bőgtem. 15 éves voltam akkor, idén lassan betöltöm a 25-öt, de azóta sem vallottak nekem gyönyörűbben és tisztábban szerelmet. És azóta sem éreztem soha azt, amit akkor, gyerek fejjel éreztem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése