Gyönyörű 1,5 év következett az életemben és talán nem túlzok ha azt állítom, hogy az elmúlt csaknem 10 év alatt ekkor voltam a legboldogabb. Mindenem megvolt, amire valaha vágyhattam. Barátok, biztos családi háttér, és "Zs". Elvakultan szerelmes voltam és úgy éreztem magamat, mintha legalábbis az ötös lottó főnyereményét tudhattam volna magaménak. Ez alatt a másfél év alatt teljesen abban a hitben éltem, hogy ez a kapcsolat az örökkévalóságig tartani fog.
Persze, mint minden dolognak, ennek a csöpögős, nyál-áztatta időszaknak is volt kezdete és vége, de még milyen csúnya vége. Természetes, hogy egy kapcsolat bizonyos idő elteltével hullámvölgybe jut, főleg ha a pár tagjai tizenévesek. A mi kapcsolatunk azonban egyik pillanatról a másikra kezdett zuhanórepülésbe és jó nagy pofára-eséssel landolt a földön. Vagy csak én voltam túl gyermeki és túl elvakult ahhoz, hogy észrevegyem a jeleket, hogy a megsemmisülés felé száguldunk. Ez, így utólag már nem is lényeg.
Valentin nap előtt lehettünk 1-2 héttel, amikor "Zs" a haverjaival úgy döntött, hogy elmennek bulizni, csak fiúk. Nem hiszem, hogy repeshettem az örömtől, de mit volt mit tenni belementem, hiszen nem láncolhattam magamhoz. Meg egyébként is - akkor minden bizonnyal másként gondoltam - a külön bulizás nem jelent semmit. Aki menni akar, az menni is fog, aki csalni akar, az csalni fog. És aki ilyen, az menjen isten hírével. Csak 16-17 évesen az ember lánya ezt még nem látja át.
Valamiért egész este olyan rossz érzésem volt. Egy kellemetlen, zavaró előérzet, mintha előre megéreztem volna, hogy valami végzetes fog történni aznap este. A fedősztori az volt, hogy Debrecenbe mennek bulizni, de amikor még hajnalok hajnalán sem kaptam egy sms-t sem, hogy minden rendben elkezdtem igazán aggódni. Említettem az előérzetemet? Hát persze. Végig azon ettem magam, hogy valami rossz történt velük és amikor már nem bírtam tovább - akármennyire megfogadtam, hogy ilyet nem fogok tenni - felhívtam "Zs"-t. Illetve csak hívtam volna. Nem tudom mennyire vagytok otthon a külföldi telefonálásban, szóval teszek egy kísérletet az elmagyarázására. Ahhoz, hogy "Zs" külföldön fogadni tudja a hívásomat kellett lenni fedezetnek a kártyáján, mivel külföldön a fogadó fél, ha magyarországi hívást fogad fizetnie kell érte X összeget. Mivel az én kedves kis "Zs"-m ekkoriban nem a szorgalomról és a munkás életről volt híres rendszerint sosem volt pénz a telefonján, így a hívásomat sem tudta fogadni. "A hívott fél jelenleg nem fogad hívásokat" - ismételte az idegesítő hang újra és újra a vonal túlsó végén. Ekkor már tudtam, hogy hazudott. Tudtam, hogy nem Debrecenben vannak, de azt álmomban sem gondoltam volna, ami ez után következett.
"Zs" végül előkerült másnap és előadta azt a sztorit, amit bárki más is előadott volna. "Lemerültem". Aha...
Persze ebből egy hatalmas nagy balhé kerekedett. Ekkor még nem tudtam semmit, csak annyit vágott be, hogy "ellaposodott a kapcsolatunk". WHAT??? "Csinálj valamit édes, mert én nem tudom mit tegyünk, hogyan mentsük meg a dolgot". Na ekkor kellett volna jól pofán vágnom úgy, hogy a fal adja a másikat. Mert ekkor ő már tudta, de én még nem, hogy elég volt egyetlen egy külön töltött buli ahhoz, hogy egy csettintésre leromboljon mindent, amit 1.5 év alatt felépítettünk. Persze sejtésem volt, de biztosan nem tudhattam, hogy megcsalt. Mégis, bennem volt ez a furcsa érzés és egyáltalán nem hittem neki. Megmondtam neki, hogy valljon színt, de mindent tagadott.
Legyen így - gondoltam és ráhagytam. "Biztos megint paranoiás vagyok". Aha...
Ha jól emlékszem kimentem a konyhába kajálni ő pedig addig leült a számítógépem elé, hogy netezzen - neki ekkor még nem volt otthon gépe és nete.
Furcsa volt az egész légkör és amikor elment haza belém bújt a kisördög. De kérdem én, ki ne tette volna ugyanezt a helyemben? Szóval, fogtam magamat és visszanéztem az előzményeket.
Hi5.
"Mi a tököm az a hi5"???
A kisördög tovább nyüstölt én pedig fogtam magamat és felléptem az oldalra. Tudtam az emil címét, mivel velem együtt csinálta és a jelszavát sem volt nehéz kitalálnom. Jó,persze lehet mondani, hogy ez gerinctelen dolog volt, de én még ennyi év távlatából sem gondolom így. Nagyon is helyes dolog volt, amit tettem. Legalábbis szerintem.
Szóval fogtam magamat és beléptem az üzenetekhez és amiket ott láttam...
Azt nem kívánom egy szerelmes nőnek sem...
Valamiért egész este olyan rossz érzésem volt. Egy kellemetlen, zavaró előérzet, mintha előre megéreztem volna, hogy valami végzetes fog történni aznap este. A fedősztori az volt, hogy Debrecenbe mennek bulizni, de amikor még hajnalok hajnalán sem kaptam egy sms-t sem, hogy minden rendben elkezdtem igazán aggódni. Említettem az előérzetemet? Hát persze. Végig azon ettem magam, hogy valami rossz történt velük és amikor már nem bírtam tovább - akármennyire megfogadtam, hogy ilyet nem fogok tenni - felhívtam "Zs"-t. Illetve csak hívtam volna. Nem tudom mennyire vagytok otthon a külföldi telefonálásban, szóval teszek egy kísérletet az elmagyarázására. Ahhoz, hogy "Zs" külföldön fogadni tudja a hívásomat kellett lenni fedezetnek a kártyáján, mivel külföldön a fogadó fél, ha magyarországi hívást fogad fizetnie kell érte X összeget. Mivel az én kedves kis "Zs"-m ekkoriban nem a szorgalomról és a munkás életről volt híres rendszerint sosem volt pénz a telefonján, így a hívásomat sem tudta fogadni. "A hívott fél jelenleg nem fogad hívásokat" - ismételte az idegesítő hang újra és újra a vonal túlsó végén. Ekkor már tudtam, hogy hazudott. Tudtam, hogy nem Debrecenben vannak, de azt álmomban sem gondoltam volna, ami ez után következett.
"Zs" végül előkerült másnap és előadta azt a sztorit, amit bárki más is előadott volna. "Lemerültem". Aha...
Persze ebből egy hatalmas nagy balhé kerekedett. Ekkor még nem tudtam semmit, csak annyit vágott be, hogy "ellaposodott a kapcsolatunk". WHAT??? "Csinálj valamit édes, mert én nem tudom mit tegyünk, hogyan mentsük meg a dolgot". Na ekkor kellett volna jól pofán vágnom úgy, hogy a fal adja a másikat. Mert ekkor ő már tudta, de én még nem, hogy elég volt egyetlen egy külön töltött buli ahhoz, hogy egy csettintésre leromboljon mindent, amit 1.5 év alatt felépítettünk. Persze sejtésem volt, de biztosan nem tudhattam, hogy megcsalt. Mégis, bennem volt ez a furcsa érzés és egyáltalán nem hittem neki. Megmondtam neki, hogy valljon színt, de mindent tagadott.
Legyen így - gondoltam és ráhagytam. "Biztos megint paranoiás vagyok". Aha...
Ha jól emlékszem kimentem a konyhába kajálni ő pedig addig leült a számítógépem elé, hogy netezzen - neki ekkor még nem volt otthon gépe és nete.
Furcsa volt az egész légkör és amikor elment haza belém bújt a kisördög. De kérdem én, ki ne tette volna ugyanezt a helyemben? Szóval, fogtam magamat és visszanéztem az előzményeket.
Hi5.
"Mi a tököm az a hi5"???
A kisördög tovább nyüstölt én pedig fogtam magamat és felléptem az oldalra. Tudtam az emil címét, mivel velem együtt csinálta és a jelszavát sem volt nehéz kitalálnom. Jó,persze lehet mondani, hogy ez gerinctelen dolog volt, de én még ennyi év távlatából sem gondolom így. Nagyon is helyes dolog volt, amit tettem. Legalábbis szerintem.
Szóval fogtam magamat és beléptem az üzenetekhez és amiket ott láttam...
Azt nem kívánom egy szerelmes nőnek sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése